(II./39.) Két nap...

 Sziasztok, Életeim!
Több, mint két hét után megérkeztem a várva várt új résszel! El sem hiszitek, mennyire jó volt újra írni, vagy csak úgy, egyáltalán gép elé kerülni. :)
Ez után megint nem leszek egy jó ideig, és már tudom, hogy kezdek unalmassá válni a folytonos halogatásokkal, és bocsánatkérésekkel, de nem tudok mit tenni...:/
Sajnos, az is meglehet, hogy a nyáron már csak egy, vagy két részt hozok, még nem tudom...Rengeteg dolog van még, amit szeretnék megvalósítani, és időhiányában nem megy az írás. Ezúton kérek tőletek bocsánatot, és még egy kis türelmet. Tényleg nagyon sajnálom. :(
A részről annyit, hogy ez most egy lazulósabb, úgymond "unalmasabb" rész lett, amiért szintén bocsánatot kérek, de most ennyi telt tőlem. Délután 3-tól egészen 10-ig szenvedtem mert kicsit elszoktam már az írástól, és újból vissza kellett rázódnom. :)
Azért remélem tetszeni fog, és megéri még várni a folytatásra.
Mindenkit puszilok, és nagyon hálás vagyok, amiért még ezek után is velem vagytok!
Szeretlek Titeket!♥
Dóri :*

Gyengéd kezek simogatását éreztem. Egy szőke angyal ölében feküdtem egy mezőn, a dús, magas fűben, mosollyal az arcomon, amikor felnyitottam a szememet, és megpillantottam magam előtt kisfiús mosolyát, gyönyörű, mélykék szemeit, és szőke, kócos haját, mire az édes álmom még édesebbé vált. Elmosolyodtam, és újból kinyitottam a szemem, majd álmosan végigsimítottam Niall arcán.
-Szia.-suttogta halkan, mosolyogva.
-Szia.-válaszoltam rekedtes hangon. Félhomály volt, és csak pár pislogás után vettem észre, hogy a szoba, ahol vagyunk, az nem a mi szobánk, és Niall nem mellettem feküdt, hanem az ágy mellett térdelt, ahol aludtam. Értetlenül ráncoltam össze a homlokom, és magam mellé nézve észrevettem húgomat, aki összegömbölyödve szuszogott mellettem. Hirtelen beugrottak a tegnap este történtek, és a szívdobogásom a normálról a kétszeresére gyorsult.
-Nyugodj meg, gyere, beszéljünk kint.-fogta meg Niall a kezem, és nyugtatóan nézett a szemembe, mire bólintottam, és nesztelenül kimásztam Melanie mellől.
-Hány óra van?-kérdeztem Nialltől, mikor leértünk a konyhába, és senkit nem találtunk ott, ráadásul odakint a nap még felkelőben volt.
-Reggel fél hat.-válaszolt, miközben egy pohár üdítőt töltött nekem, és a kezembe adta.
-Hogy mennyi?-kerekedett el a szemem hirtelen.-Mit kerestem én Melanie szobájában? És, és te hol aludtál?-záporoztak a kérdéseim Niallhöz, aki egy lépéssel közelebb jött hozzám, és szorosan a karjába zárt. Nem szólt semmit, csak ölelt, és éreztem, hogy a belőle áradó nyugalom szép lassan kezd átáramolni belém is. Pár perc múlva halvány mosollyal az arcán tolt el magától, és nézett a szemembe.
-Jobb már?-kérdezte.
-Sokkal.-bólintottam, majd még egyszer magamhoz öleltem, és egy hálás csókot nyomtam a szájára.-Amúgy, mi a fészkes fenéért vagyunk mi ébren hajnali fél hatkor? És hol aludtak a többiek? Te? Kristen?-kezdtem újra bepörögni, mire Niall elcsitított, hogy ne olyan hangosan, majd kézen fogott, és a kanapéhoz vezetett.
-Azért vagyunk ébren, mert beszéltél álmodban, a nevemet mondtad, és azt hittem, ébren vagy.-mondta, mire halványan elpirultam.-A többiek felől pedig ne aggódj, Rickie a mi szobánkban aludt, Liam Kristennel a Liam szobájában, én pedig ott, a földön, mellettetek.
-Hogy micsoda? Kristen és Liam egy szobában?-szaladt fel a szemöldököm a hajam tövéig.
-Nem, nem úgy, Kristen Liam ágyán, Liam pedig szintén a földön, akárcsak én.-javította ki magát, mire megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
-Hú, akkor jó, már megijedtem.
-Ne gondolj semmi rosszra.-húzta félmosolyra a száját, mire megvontam a vállam, és mély levegőt vettem.
-Elmondod, mi volt még tegnap azután, hogy...összevesztem a húgommal?-nyeltem egy nagyot, mert ahogy visszagondoltam a tegnapi veszekedésünkre, elöntött a bűntudat. Niall nagyot sóhajtott mellettem.
-Hát, az az egy biztos, hogy az a veszekedés egy elég csúnya veszekedés volt, mert még mi is hallottuk odalent.-mesélte, mire elkeseredetten elhúztam a számat.-Nem tudtuk, hogy utánatok jöjjünk-e, vagy sem, így végül vártunk addig, amíg elcsendesedett idefent minden, és én utánatok jöttem. A mi szobánkban nem találtalak titeket, így benyitottam Melaniehoz, és csak azt láttam, hogy összeölelkezve ültök az ágyon, észre sem vettétek, hogy ott voltam, így inkább elmentem onnan. Aztán már senkinek nem volt kedve bulizni, inkább elmentünk aludni. Liam elvállalta, hogy majd ő vigyáz Kristenre, hiszen egész este vele volt, szóval ők elmentek Liam szobájába, a többiek meg a saját helyükre, én meg itt voltam a nappaliban, és vártam, mi lesz veletek.-mondta, bennem pedig egyre erősebb lett a bűntudat érzése, hogy nemcsak a sajátom, és a húgom, hanem mindenki estéjét tönkretettem.-Aztán ahogy itt ültem, egyszer csak megjelent apád, és leült mellém, és beszélgetni kezdtünk.
-Komolyan?-kerekedett el a szemem, hiszen ismertem már apát, ő sosem szokott felkelni éjszaka, és főleg nem ül le éjjel beszélgetni csak úgy.
-Komolyan.-bólintott határozottan.-Ő is hallotta a kiabálást, és tőlem kérdezte, hogy tudok-e valamit, én pedig nagyjából elmeséltem neki, mi történt.-mondta, mire görcsbe rándult a gyomrom.
-Akkor most apa haragszik rám, igaz?-kérdeztem félve.
-Nem, nem haragszik. Azt mondta, reméli, hogy ez a veszekedés most már észhez téríti Melaniet.-mondta, mire egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem.
-Hidd el, én is nagyon remélem.-tettem hozzá.-Az, amit tegnap este leművelt...esküszöm, én szégyelltem magam helyette is.-ráztam a fejem felidézve a húgom akcióját.-Úgy viselkedett, mintha már legalább 18 éves lenne, nyíltan flörtölt, ráadásul az egyik legjobb barátommal, sőt, még veled is. Nem tudom, honnan vette a bátorságot ehhez.-szörnyülködtem. Niall gyengéden megfogta a kezem, majd hüvelykujjával végigsimított a kézfejemen.
-Lizzie, e miatt ne te szégyelld magad.-nézett mélyen a szemembe.-Igaz, hogy a húgod kicsit túllőtt a célon, de nem csinált semmi törvénybe ütköző dolgot. Tudod, mi már hozzá vagyunk szokva, hogy velünk a lányok többsége így viselkedik, nekünk ez már nem újdonság, tudjuk kezelni.
-De ő a húgom.-vágtam közbe.
-Tudom, és elhiszem, hogy ezért érint olyan érzékenyen, de ne aggódj, mi nem haragszunk se rá, se rád. Ez a ti dolgotok, nektek kell elintézni, és mi nem fogunk beleavatkozni.
-Így gondolod?-néztem fel rá a szempillám alól, mire halványan elmosolyodott.
-Így gondolom.-bólintott.
-Akkor jó.-mosolyodtam el én is.-Köszönöm.
-Nincsen mit.-vonta meg a vállát.-Viszont, ha bármire szükséged van, csak szólj, rendben?
-Szólni fogok.-egyeztem bele, mire mindketten elmosolyodtunk. Az egész házban síri csend uralkodott, csupán a lélegzetvételünket lehetett hallani, és semmi mást. Észrevétlenül Niallre sandítottam, aki folyamatosan engem nézett, és összeakadt a tekintetünk. Másodpercekig vesztünk el egymásban, mikor hirtelen Niall megmozdult, és engem a kanapéra döntve felém hajolt, majd lágyan megcsókolt. Igaz, még hajnal volt, és fáradt voltam, de ettől a csóktól teljesen felpezsdültek az érzékeim. Kellemes bizsergés száguldott végig a testemen, ahogyan hozzám ért, és puha bőre érintkezett az enyémmel. Egyszer csak azt éreztem, hogy Niall forró tenyere a hátamhoz simul, és testünk egyre jobban préselődik egymásnak. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy gyengéd puszikat hagyjon az arcomon, nyakamon, majd a vállaimon. Elvesztem a pillanat mámorában.
-Két nap.-suttogta váratlanul, elfojtott hangon, mire kipattantak a szemeim, és egész testben megfeszültem. Niall érezte, hogy valami nincs rendben, mert abbahagyta  kényeztetésemet, és lassan felemelkedett. Elgyengültem feküdtem a kanapén,leginkább az előbbi fülledt pillanatok miatt, de Niall szavai ütöttek ki igazán.
-Két nap.-suttogtam lehunyt szemmel, gombóccal a torkomban.
-Kibírjuk.-feküdt vissza, immáron mellém, és fél karral magához húzott. Fejemet a mellkasára hajtottam, miközben a mutatóujjammal apró köröket írtam le a hasán.
-Négy hét az sok idő...nagyon, nagyon sok idő.-sóhajtottam.
-Tudom.-vett egy mély levegőt.-De túléltünk már ennél nehezebb helyzetet is. Erősek vagyunk.-kulcsolta össze a kezünket, majd egy puszit nyomott rá. Niall nagyon optimista volt. Minden áron meg akarta győzni magát, és engem is arról, hogy ez az egész működni fog. Hitt bennünk, és én is hittem. Igaza volt. Sok mindenen mentünk már keresztül, ha azokon túljutottunk, ez is sikerülni fog. Igaz, piszkosul nehéz lesz, hiszen négy hét, az csak 28 nap, és néha az is az agyamra megy, ha egy fél napig nem látom, mert már hiányzik, de erős leszek.
-Ugye minden nap beszélünk majd?-kérdeztem reménykedve, mire halkan felnevetett.
-Ha lesz szabadidőm, mindig hívni foglak. Meg majd skypeolunk is. Meg a koncerteken is fogok neked üzenni.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.-Hogyan?
-Majd meglátod.-kacsintott rám, mire összeszűkült szemmel visszadőltem a mellkasára, és nagyot sóhajtottam. Hirtelen eszembe jutott valami.
-A ma esti buli még áll, ugye?-kérdeztem izgatottan, hiszen ez lenne az utolsó lehetőségünk, hogy kitomboljuk magunkat.
-Ha szeretnéd, akkor igen.-egyezett bele, mire felcsúsztam, és egy hálás csókot nyomtam a szájára.
-Imádlak.-vigyorogtam rá.
-Na ne kezd.-emelte a tekintetét a plafonra, mire felröhögtem.
-Ma este táncolni fogunk, és inni.-jelentettem ki.
-Lizzie...-nyűglődött.
-Nem fogod megúszni. Reggelig bulizunk, és táncolunk, és szórakozunk.
-Nekem lenne még pár ötletem, hogy mit csinálhatnánk reggelig, és szerintem az élvezetesebb program lenne.-szúrta közbe, mire elöntötte az arcomat a pír, és szégyenlősen elmosolyodtam.-De ha te táncolni szeretnél, akkor legyen a táncolás. Bár, ahogy így visszagondolok, a tánccal kapcsolatban is van már jó élményem.-vigyorodott el kajánul, mire még vörösebb lettem. Hát persze, hogy arra az esetre gondolt, amikor kicsit becsiccsentettem, és az asztal tetején táncoltam neki. Körülbelül ennyi kellett, és máris kiestem a vezető pozícióból. Gyorsan ki kellett találnom valamit, hogy újból nálam legyen a labda, és én hozzam őt ilyen helyzetbe, nem pedig fordítva.
-Amúgy mit beszéltetek még apával?-mondtam, ami elsőnek eszembe jutott. Niall szaggatottan fújta ki a levegőt, amiből tudtam, hogy megfogtam.
-Hát, úgy mindenről.
-Bővebben?-nyúztam tovább.
-Hát, kérdezett az éneklésről, hogy hogyan bírom a hírnevet, meg hogy van-e valami hobbim, kérdezett rólad...
-Rólam?
-Igen.-bólintott.
-Mit kérdezett rólam?-faggatóztam.
-Hát, a kapcsolatunkról.
-Úristen, ez komoly?-vigyorodtam el, mire Niall nagy levegőt vett.
-Komoly. Megkérdezte, hogy körülbelül mik a terveim veled, meg ilyenek.-vont vállat, mire egyszerre esett le az állam, és kapott el a röhögőgörcs.
-Na, és mik a terveid velem?-kacérkodtam vele, mire összehúzta a szemöldökét, és egy határozott mozdulattal maga alá fordított.
-A rövid, vagy a hosszú távú terveimre vagy kíváncsi?-kérdezte félmosollyal az ajkán.
-Először a hosszútávúra.
-Pár év múlva feleségül veszlek, lesz egy saját házunk, kocsink, és két kiskölykünk, egy fiú, és egy lány. A fiút Brandonnak fogják hívni, a kislányt pedig Melodynak. Ezen kívül lesz egy saját vállalkozásunk, egy étterem, aminek a Nizzie's lesz a neve. Ja, és persze ha összeházasodunk elviszlek nászútra, de azt még nem mondom el, hogy hova.-mondta, bennem pedig meghűlt a vér. Pislogás nélkül meredtem rá, és próbáltam megemészteni a hallottakat. Te. Jó. Isten. Ez most komoly? Csak bámultam magam elé, és gondolkoztam, hogy ezt most csak hülyeségből mondta, vagy tényleg komolyan gondolta. Olyan komoly arccal sorolta a terveit, hogy tényleg úgy tűnt, mintha így gondolná. Most csak szórakozik velem? Niall arca hirtelen átváltott mosolygósba, majd hangosan felnevetett.
-Bevetted.-vigyorgott rám teljes fogsorral, mire úgy éreztem, mentem elfolyok. Sértett arccal bokszoltam bele a mellkasába, mire lehajolva nyomott egy puszit a homlokomra, és az arcomra.
-Istenem, látnod kellett volna magadat.-rázta a fejét, még mindig jókedvűen, mire kiöltöttem rá a nyelvem.
-Ha-ha, de vicces kedvében van valaki hajnali háromnegyed hatkor.-gúnyolódtam, Niall pedig megvonta a vállát.
-Ezt hozod ki belőlem.-válaszolt vigyorogva.
-Apámnak is ezt mondtad?-tereltem vissza a témát az eredetire. Niall nagy levegőt vett, és megrázta a fejét.
-Nem, természetesen nem.-mondta, majd a szemembe nézett.-Azt mondtam neki, hogy egyelőre csak szeretnénk élvezni az életet, lehetőleg egymás mellett. Megmondtam neki, hogy szeretlek, és szeretném, ha boldog lennél velem, ameddig csak lehetséges.-mondta, az arcomra pedig büszke mosoly kúszott. Végigsimítottam az arcán, majd lehúzva magamhoz megcsókoltam.
-Szerinted elfogadható ez hosszú távú tervnek?-kérdezte aggodalmas arccal.
-Szerintem ez egy tökéletes hosszú távú terv.-mosolyodtam el, mire Niall arcán megkönnyebbülés futott át.
-Akkor ezért már nem öl meg apád.-mondta, mire felnevettem.
-Ugyan miért másért ölne meg?-húztam fel a szemöldököm.
-A rövid távú tervemért, talán.-vonta meg a vállát, én meg értetlenül néztem rá.
-Mert mi a rövid távú terved?-kíváncsiskodtam, válaszul pedig Niall szorosan magához húzott, keze pedig a hátamról a fenekemre csúszott. Kihívón beharaptam az ajkam, és belenéztem eltökélt tekintetébe.
-Hát, rövid távra azt terveztem, hogy szeretnélek meg...kérni arra, hogy aludjunk itt lent a kanapén, mert még túl korán van, hogy felkeljünk.-vázolta fel a tervét, mire hátravetettem a fejem, és becsukott szemmel nevetni kezdtem. Niall két puszit nyomott a szegycsontomra, majd a nyakamra, azután pedig gyengéden letett a kanapéra, és óvatosan mellém csusszant. Fél karral átölelt, magához húzott, fejemet a mellkasára hajtottam, lábamat pedig átvetettem a derekán. Mosollyal az arcomon hallgattam Niall szívének dobogását, lélegzetvételeit, mellkasának emelkedése, és süllyedése nyugtatóként hatott rám.
-Aludj jól, Mrs. Horan.-suttogta a fülembe, mire még szélesebb mosolyra húzódott a szám.
-Te is, Mr. Horan.-feleltem, beszállva a játékba.
Perceken belül hallottam, ahogy Niall légzése egyenletessé válik, kezei pedig ellazulnak körülöttem. Miközben ő már elaludt, nekem az előbbi beszélgetésünkön járt az eszem, jobban mondva, a hosszú távú tervein. Igaz bevallotta, hogy csak viccelt, de nekem mégis úgy tűnt, mintha lett volna benne valami igazság. Az, ahogyan mondta, teljesen olyan volt, mintha komolyan gondolta volna. Igazából nem akarok ezen rugózni, mert nem követelem tőle, hogy vegyen feleségül, és a többi, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem játszottam még el a gondolattal a jövőre nézve. Tisztában vagyok vele, hogy még fiatalok vagyunk, és előttünk az élet, még sok dolgot kell kipróbálnunk, és megélnünk, de miért ne próbálhatnánk ki, és élhetnénk meg együtt? Hiszen én olyan boldog vagyok vele, és ha jól látom, akkor ő is velem...Na de mindegy, elég volt az álmodozásból, még a végén teljesen beleőrölük a gondolatba is. Dús fantáziájú, tinilány énem ismét előtört belőlem, de csak nagyon rövid időre.
Pedig milyen jól hangzana...Mrs. Horan...Mrs. Elizabeth Horan...

-Lizzie, nem láttad a kék magassarkúmat?-üvöltött át Rickie a szomszéd szobából.
-Elhiheted, hogy nem rajtam volt.-válaszoltam, mire egy elégedetlen hümmögést kaptam. Már javában folyt a készülődés az esti bulira, hiszen alkonyodott, és mindenkiből kezdett előbújni a partyördög. Miután kialudtuk magunkat, és napközben elvégeztük a dolgunkat, nekiláttunk a készülődésnek.
Beszéltem Melanieval, mindketten bocsánatot kértünk a másiktól, és a bocsánatkérést egy hatalmas testvéri öleléssel pecsételtük meg.
Apa az otthoni dolgokat intézte, és lehetséges állások után kutatott, mozgósítva a londoni kapcsolatait.
Mi, Niallel a kanapén ébredtünk, nem épp kellemes módon. Louis és Harry úgy döntöttek, hogy egy alvó pár legjobb felkeltési módja az, ha hajókürttel a képünkbe fújnak, mire úgy repültünk szét, és zuhantunk le a kanapéról, mintha izzó lávába dobtak volna minket. Később bocsánatot kértek tőlem, mondván, ez az ébresztés csak Niallnek szólt volna, amiért tegnap lelökte Louist a kanapéról. Niall erre elküldte őket melegebb égtájakra...
A szekrényem előtt ültem törökülésben, és csak bámultam magam előtt a ruháimat. Már túl voltam a zuhanyzáson, hajmosáson, egy szál köntösben, törölközővel a fejemen vártam az égi jelre, ami majd segít kiválasztani a ruhámat estére. Csak vártam, és vártam, égi jel helyett pedig csak Rickie kiabálását, és Niall törölközőjét kaptam, amit akkor dobott nekem, amikor ő már elővette a saját ruháját. Pipacsvörös arccal meredtem magam elé, miközben Niall zavartalanul öltözött mellettem. Csigalassúsággal halászta elő a boxerét a fiókból, majd vette fel. Ezután ugyanezt eljátszotta a nadrágjával is.
-Ha így folytatod, a nyakad köré tekerem.-emeltem fel a törölközőt a szemébe nézve.
-Hajrá.-kacsintott rám, majd felrángatta magára a tank topját. Ahogy felemelte a a kezét, a karján megfeszültek az izmok, a hasán pedig tisztán kirajzolódtak a kockái. Eddig is lángolt az arcom, de ez a látvány még rátett egy lapáttal. Szaggatottan fújtam ki a levegőt, majd idegbeteg módjára vágtam Niallhez a törölközőt, aki hangosan felnevetett a reakciómra.
-Az addig rendben van, hogy te nagyon jól szórakozol, de én még mindig nem tudom, miben menjek!-tártam szét a kezem, és segélykérőn néztem Niallre.
-Ide figyelj, kicsi szívem.-guggolt le mellém, majd fél karral átölelt.-Annyi ruhád van, hogy ezt még egy Forever 21 üzlet is megirigyelné, hogy a bánatba lehet az, hogy ennyi cucc közül nem találsz egyet, amit felvehetnél?-kérdezte lassan, tagoltan, mire felment bennem a pumpa.
-Ide figyelj, bébibogyóm.-öleltem át én is, úgy, ahogy ő tette.-Halvány lila gőzöm nincsen.-válaszoltam tiszta szívből. Niall röhögve megrázta a fejét, majd egy puszit nyomott a fejemre, és ott hagyott, a szoba közepén, őrlődve. Nagyot sóhajtottam, és vártam, hogy megjöjjön az ihlet. Hirtelen kicsapódott a szoba ajtaja, és legnagyobb meglepetésemre Marcus libbent be rajta, ezer wattos mosollyal az arcán. Hát, itt a várva várt égi jelem.
-Hé, kislány, mi ez a savanyú kép? Ha jól tudom, épp bulizni indulunk.-mondta lelkesen, mire elmosolyodtam, és hagytam, hogy felhúzva a földről magához öleljen.-Na, had halljam, mi a dilemma tárgya.-tette csípőre a kezét.-És miért nem vagy még felöltözve?
-Nem tudom, mit vegyek fel.-mondtam szégyenlősen, miután végignéztem rajta. Marcus már teljes harci díszben állt, fekete, tapadós csőfarmerben, és szintén fekete, V-kivágású pólóban. Friss, és férfias volt az illata, a bőre makulátlan, a haja pedig gondosan be volt lőve. Egy atom jó pasi állt velem szemben, és ha nem tudnám, hogy meleg, fogadni mernék rá, hogy ő az este nem egy nőnek fogja elcsavarni a fejét.
Marcus megállt a szekrényemmel szemben, csípőre tett kézzel, majd végigsimított frissen borotvált állán, és szakértői szemmel mérte végig a ruhatáram.
-Azt hiszem, mindjárt megoldjuk a problémádat.-mondta lelkesen, majd nekivetődött a szekrényemnek.
Pár perc múlva egy sötétkék, csipkés ruhában álltam Marcus előtt, aki elismerően nézett végig rajtam.

-Hm, probléma megoldva.-vont vállat, én meg hálásan mosolyogva pislogtam rá.
-Köszönöm a segítséget.-mondtam, majd pördültem egyet a tengelyem körül, Marcus pedig jóízűen felnevetett.
-Nagyon csinos vagy.-bólintott kedvesen mosolyogva.-Viszont ideje lenne nekilátni a hajadnak, és a sminkednek, mert nem leszel kész. Addig én keresek neked cipőt. Egy fekete platformos magassarkúval ez tökéletes lesz.-csettintett egyet, mire mint a hülye gyerek ugrottam egyet.
-Nem! Magassarkút nem!-kiáltottam rá szegényre. Marcus rémült arccal nézett rám.
-M-miért nem?-kérdezte félénken.
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni, csak az nem kifejezés, hogy utálom a magassarkút.-vallottam be, mire Marcus bólintott egyet.
-Akkor, ez esetben fekete szandál?-kérdezte óvatosan.
-Az már jöhet.-egyeztem bele, majd egymásra mosolyogtunk, és elmentünk a dolgunkra. Berobogtam a fürdőbe, ami legnagyobb szerencsémre üres volt. Gyors smink, hajszárítás, majd vasalás, és indulásra készen álltam.
Kecsesen lépkedtem le a lépcsőn, tekintetemet a fokokra szegezve, mire hangos füttyszóra kaptam fel a fejem. A nappaliban Harry, és apa ült, az előbbi füttyszó pedig valószínűleg Harrytől származott.
-Ez igen.-bólintott vigyorogva, ahogyan leértem hozzájuk. Kislányosan mosolyogtam rá.
-Igazán elbűvölően nézel ki, királylány.-mosolygott rám apa, köszönetképpen pedig magamhoz öleltem. Pillanatokon belül lábdobogás hallatszott fentről, és Niall érkezett meg hozzánk. Tátott szájjal nézett végig rajtam, majd odalépve hozzám szorosan megölelt.
-Gyönyörű vagy.-súgta a fülembe.
-Köszönöm.-súgtam vissza. Miután megölelt, egyik kezét a derekamon pihentetve tartott maga mellett.
-Azt kell hogy mondjam, nagyon jól mutattok így együtt.-szólalt meg apa, mosollyal az arcán.-Összeöltöztetek?-kérdezte, mire végignéztem magunkon. Szerencsés véletlen, hogy Niall farmerjának a színe pont olyan, mint az én ruhámé. Elmosolyodtam.
-Nem, ez csak véletlen.-feleltem jókedvűen.
-Mindegy, azért jól mutattok.-vont vállat apa.-Niall, vigyázz a lányomra!-fordult Niall felé, aki határozottan bólintott.
-Egész este nem fogom egyedül hagyni, megígérem.-jelentette ki komoly arccal, mire apa bólintott, és halványan elmosolyodott.
-Akkor ezt megbeszéltük. Lizzie, szerinted a lányoknak tetszeni fog az esti programjuk?-kérdezte apa aggódóan.
-Nyugi, szerintem biztosan élvezni fogják.-simítottam végig apa karján, nyugtatásképp.
Ma délután volt egy kisebb csatánk Melanieval és Kristennel, akik mindenképp jönni akartak velünk bulizni, de természetesen nem jöhettek, így apával és Niallel kitaláltuk, hogy apa elviszi őket a London Eye-hoz, aztán Niall ajánlott egy uszodát, ahol lehet éjszakai fürdőzni, van aquapark, és termálfürdő része is. Apa beül a termálba, a lányok meg kiszórakozhatják magukat az aquaparkban. Szerencsére elfogadták az ajánlatot, és egy körülbelül fél órás veszekedés után kijelentették, hogy akkor előtte menjenek el fürdőruhát venni, mert azt nem hoztak, most pedig épp a szobájukban vannak, és pakolásznak, meg testápolóznak, magyarán, készülődnek.
-A többiek meddig húzzák még az időt?-kérdeztem olyan tíz percnyi ücsörgés után.
-Fogalmam sincs.-rázta a fejét Harry.-Louis már elment Eleanorhoz, ők együtt jönnek majd, Zayn még a hajával babrál, Liam meg az előbb még a cipőjét kereste.-vázolta a helyzetet.
-Megvan!-kiáltott fel diadalittasan Liam az emeleten, majd pillanatokkal később leszáguldott, Zayn társaságában, aki épp akkor rángatta fel magára a farmerkabátját. Már mindenki lent volt a nappaliban, egy ember kivételével.
-Hol van Rickie?-kérdeztem. Mindenki megállt egy pillanatra, és körülnézett, és valóban, a mindig pontos Rickie, aki már elsőnek kész van, és katonatiszt módjára sürget mindenkit, most hiányzott. Ütemes lábdobogásra lettünk figyelmesek, majd nem sokkal később a lépcsőn megjelent az említett. Azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom, még a levegő is megállt arra az időre, ami alatt Rickie lejött a lépcsőn. Hosszú haja most göndören omlott előre a mellére, eltakarva az arcát, a fekete, oldalt nyitott ruha pedig kiemelte darázsderekát, és hosszú, karcsú lábait. Eszméletlenül nézett ki.

Harry szólalt fel legelsőnek, egy bókkal kezdve.
-Ejha, ez aztán nem semmi.-dicsérte meg Rickiet, aki kedvesen mosolyogva köszönte meg.
-Tényleg jól nézel ki.-csatlakozott Niall is, és Zayn is elismerően bólintott.
-Meseszép vagy.-súgtam a fülébe, ahogy elhaladt mellettem. A több, mint tíz centis fekete magassarkújában jóval magasabb volt nálam, így kisebbségben éreztem magam.
Rickie a konyhába ment, ahol töltött egy pohár vizet, majd letéve a poharat felénk fordult.
-Rendben, emberek, ideje indulni, most!-jelentette ki határozottan,a  tőle megszokott módon.
-És visszatért közénk a régi, megszokott Rickie.-közölte Niall, mire Rickie gyengén oldalba bökte.
-Ez van, srácok.-vont vállat Rickie.-Szóval, ki vállalja, hogy nem fog inni, és hazavezet? Senki? Okés. Harry!-fordult Harry felé, aki haptákba vágta magát, és úgy állt meg Rickie előtt.-Ha-ha, nagyon poénos vagy.-röhögött fel Rickie gúnyosan, majd mosolyogva folytatta.-Tudnál intézni fuvart?
-Még szép.-bólintott, majd kotorta is elő a telefont, és már tárcsázott is.
-Szuper.-csapta össze a tenyerét Rickie.-Ó, a táskámat meg fent hagytam. Mindjárt jövök, addig el ne tűnjetek.-mutatott ránk, majd felviharzott a lépcsőn. Eközben már mozgolódás támadt, Niall és Zayn beszélgetni kezdtek, Harry arrébb vonulva telefonált, apa, és Marcus a ház terveit kezdték kitárgyalni, a tekintetem pedig önkénytelenül is Liamre siklott, és meg is akadt rajta. Amíg mindenki más beszélgetett, ő egy pontra fókuszálva nézett maga elé, szótlanul. Az az egy pont pedig Rickie volt, ahogyan ment fel a lépcsőn. Ahogy eltűnt az emeleten, Liam lehajtotta a fejét, és nagyot sóhajtott, majd megvakarta a homlokát, és megfordult. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, mire villámgyorsan elmosolyodott, és felállt a helyéről, majd Harryhez lépett.
-Tíz perc múlva itt a kocsi értünk.-jelentette be Harry.
-A legnagyobb örömmel hallom.-szólalt fel Rickie, aki épp ekkor ért le az emeletről. Széles mosollyal az arcán állt meg mellettünk, majd ült fel az egyik bárszékre.-A hazafele utat is elintézted?
-Minden el van intézve, főnökasszony.-válaszolt Harry vigyorogva.
-Bolond.-csóválta a fejét Rickie, majd megbökte Harryt, aki játékosan belecsípett Rickie combjába.-Áú!-szisszent fel, mire Harry csak még jobban nevetni kezdett.-Ezt még megbánod!
-Csak tessék.-hajolt meg Rickie előtt, ő pedig keresztbe fonta a karját, és dacosan ült tovább a széken, mígnem egyszerre röhögtek fel mindketten. Mosolyogva néztem a kis színjátékukat, aztán kíváncsiságból Liamre néztem. A széken ült, ölében összevont kezekkel, lehajtott fejjel, és a lábát lógatta. Oldalra billentettem a fejemet, és az agyamban egyből beindultak a fogaskerekek. Miért viselkedik így Liam? Nem szokott ilyen lehangolt lenni bulik előtt, mindig mosolyog, és viccelődik, beszáll a hülyéskedésbe, most meg semmi. Talán ez Rickie miatt van? Talán még mindig érez iránta valamit? Igen, ez lehetséges.
-Min vigyorogsz?-szakította félbe az elmélkedésemet Niall. Észre sem vettem, hogy mosolyogtam. Még egyszer Liamre néztem, majd Rickiere, aztán vettem egy mély levegőt, és eltökélt mosollyal az arcomon Niall felé fordultam.
-Ajjaj, ez a mosoly sosem jelent jót.-húzta el a száját Niall, mire felvontam a szemöldököm.
-Feladatunk van.-mondtam halkan, miközben magamhoz öleltem.
-Micsoda?
-Majd megtudod.-kacsintottam rá, majd kézen fogtam, és magam után húztam, ki a kocsihoz, ami nemrég parkolt le a ház előtt...
A bárpult mellett ülve iszogattam a koktélomat, miközben a termet pásztáztam. A tömeg egy ütemre vonaglott, a diszkófények itt-ott megvilágították a hullámzó, egymáshoz simuló testeket. Fülledt, meleg levegő volt bent, a füstgép időnként sűrű, fehér füstöt fújt a táncoló tömegre. A dj egy különálló emelvényen foglalt helyet, fején fél fülhallgatóval szolgáltatta a zenét. A hosszú bárpult mellett rajtam kívül még jó pár ember ült, és iszogatott, ki magában, ki másodmagával. Az egyik sarokban épp felszabadult egy boksz, ahová szemfüles Tomlinson azonnal bevágódott, magával rántva barátnőjét is, majd a zenét megpróbálva túlharsogni kurjantott, hogy mehetünk oda. Niall épp kiment a mosdóba, és egy percre hagyott csak magamra, de a lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak innen, amíg vissza nem jön. Nem mozdultam, egy tapodtat sem, még akkor sem, amikor egy nagyobb darab srác véletlen nekem csapódott.
-Bocs, ne haragudj.-kért bocsánatot, bár a nyelve már igencsak belebotlott ebbe a három szóba, olyan állapotban volt.
-Semmi baj.-legyintettem.
-Hozzád ért az a gyökér?-kérdezte Marcus, és dühösen nézett a srácra.
-Nem, dehogyis, véletlen volt, semmi baj, tényleg.-győzködtem, mire értve bólintott.
-Akkor jó. Niall mindjárt itt lesz, az előbb láttam átnyomakodni a tömegen.
-Itt is vagyok.-szólalt meg kísérteties pontossággal Niall, majd egyből mögém állt, és védelmezőn átkarolt.
-Okés, akkor még kilenc rövid, plusz egy alkoholmentes sör rendel.-mondta Marcus a pultosnak, aki azonnal tölteni kezdte az italokat.
-Jöttem segíteni!-bukkant fel hirtelen Harry. Igaz, nem régen érkeztünk, de Harryn már gyöngyödzött az izzadság, a rajta levő fehér ing pedig már a hasáig ki volt gombolva, így láttatni engedte a mellkasán levő madarakat, és a pillangóját. A pultnál ülő lányok többsége összesúgott Harry érkezésére, és zavartan kapkodták a tekintetüket Harry, Marcus, Niall, és a föld között. Miután kiadták az italokat, ügyelve arra, hogy ki ne löttyentsük, lassan a bokszunk felé araszoltunk. Odaérve egyből hallottuk felharsanni Louis röhögését, majd Perrie és Eleanor nevetését.
-Meghoztuk a piákat!-kiáltotta Niall, mire mindenki tapsolni kezdett, és elvette a sajátját.
-Akkor igyunk a közeledő turnéra, és annak a sikerére!-emelte fel a poharát Eleanor.
-Igyunk a ma estére!-tette hozzá Harry.
-,Igyunk ezekre a gyönyörű lányokra, akik eljöttek velünk tölteni a hosszú, és fáradságos turnénk előtti utolsó, bulis esténket!-mondta Liam, mire szélesen elmosolyodtam, és ránéztem.
-Egészségünkre!-szólalt fel Marcus.
-Egészségünkre!-válaszoltuk kórusban, majd lehúztuk az italunkat. Éreztem, amint a tömény ital végigégeti a nyelőcsövem, majd az alkohol szép lassan terjed szét az ereimben. Niall magához húzva egy gyors, alkoholos csókot nyomott a számra, amit vigyorogva viszonoztam. A bőrfotelre lehuppanva néztük a táncoló tömeget, amihez csatlakozott El és Louis is, majd Rickie is a parkettre vonszolta Harryt. Perrie és Zayn összeölelkezve beszélgettek, miután rendeltek még egy-egy italt.
-Gyertek ti is táncolni!-ugrott elénk hirtelen Marcus, és kapta el a kezem.-Liam, Perrie, Zayn, hajrá, gyertek ti is!-invitálta őket.
-Köszi, mi maradunk még egy kicsit, majd később megyünk.-intett neki Zayn.
-Majd később megyek én is.-bólintott Liam, majd kortyolt egyet a söréből.
Sejtelmesen néztem Niallre, aki sóhajtott, majd elmosolyodott.
-Szeretnél táncolni?-kérdezte, mire vigyorogva bólogattam.-Akkor gyerünk!-lökött fel az öléből, majd kézen fogva behúzott a tömegbe, Marcus pedig ránk kacsintott, majd ő is eltűnt. Valahol, a tömeg közepén megálltunk, egymással szemben. Niall mélyen a szemembe nézett, majd félmosolyra húzta az ajkát, és teljesen közel rántott magához, forró teste az enyémnek feszült. Egyik kezét a csípőmre tette, másikkal pedig végigsimított az arcomon. Arcunk vészesen közel volt egymáshoz, éreztem a bőrömön a leheletét, miközben folyamatosan egymás szemébe néztünk. Jött egy újabb ütem, és ritmusra kezdtünk el mozogni, egyszerre. Amilyen szorosan csak lehetett, Niallhöz préseltem magam, a testünk egy ütemre mozgott, vad tempót diktálva. Niall hirtelen csapott le a nyakamra, egy reszelős hang szakadt fel a torkomból, amikor szája az érzékeny bőrhöz ért a nyakamon, majd gyengéd puszikat hagyott rajta, néhol a foga közé vette a bőröm, és aprót húzott rajta. A körülöttünk levő tömeg egybefüggő ködfátyollá vált, csak Niallt éreztem, és csak a zene dübögött a fülemben. Niall minden egyes érintésére összerezzentem, és még jobban nyomtam hozzá a testemet, Niall pedig szorított, amilyen erősen csak tudott. Olyan érzés volt, mintha attól félt volna, hogy kicsusszanok a kezei közül, ezért tartott olyan határozottan, és védelmezően. Hirtelen valami éles fény villant fel, nem messze tőlünk. Ahogy oldalra néztem, egy kameralencsével találtam szemben magam, és újból villant a vaku. Sóhajtva dőltem neki Niall vállának, és lassítottam a mozgáson.
-Két nap.-csúszott ki a számon hirtelen, mire Niall a szemembe nézett, és egy pillanatra abbahagytuk a táncolást. Haja csatakosan tapadt a homlokára, mélykék szemei akár a csillagok, úgy ragyogtak. Niall szája mosolygott, szemeiben azonban elkeseredettség tükröződött. Remegni kezdett a szám széle, és éreztem, hogy nehezebben veszem a levegőt. Niall hirtelen rántott magához, és ölelt át. Karjait összekulcsolta körülöttem, ajkával a fülemet súrolta.
-Ne érdekeljenek a fotósok, ez az este a miénk.-súgta a fülembe, majd egy puszit nyomott az arcomra, és megfogva a kezem húzni kezdett maga után, míg a pulthoz nem értünk.
-Egy whiskeyt és egy Cosmopolitant kérünk.-rendelte meg a két italt, majd felült a bárszékre. Elgyötört arccal néztem rá, mire ő rám mosolygott.
-Még mindig vadítóan jól táncolsz.-mondta egy csábítóan édes mosoly kíséretében, a szorongásom pedig abban a pillanatban tovaszállt. Egy lépéssel közelebb mentem hozzá, és átkaroltam a nyakát.
-Te sem panaszkodhatsz.-mondtam oldalra billentett fejjel, majd hagytam, hogy megcsókoljon.
A pultos közben elénk tette az italunkat, Niall lehúzta, én pedig lassan kortyoltam belőle. Tekintetem a bokszunkra tévedt, ami sajnos nem volt üres, hanem Liam ült ott, egymagában, és egyetlen pontra meredt, a sörét iszogatva. Lábujjhegyre álltam, hogy lássam, mit néz, noha volt egy halvány sejtésem. A tömeg széle felé Rickie táncolt egy magas, fekete hajú sráccal, akit nem ismertem. Rickie nevetett, és látszólag jól érezte magát, de ismertem már annyira, hogy tudjam, ez a belé öntött koktéloknak volt köszönhető.
-Mit nézel?-kíváncsiskodott Niall. Egy húzásra megittam a koktélomat, majd lecsaptam a pultra, és szembe fordultam Niallel.
-Emlékszel, mondtam, hogy van egy feladatunk.-mondtam eltökélten.
-Igen.-bólintott.
-Összehozzuk Rickie és Liamet.-jelentettem ki tényszerűen, mire Niall szemei elkerekedtek.
-Mi? Lizzie, szerintem ebbe ne avatkozzunk bele.-tiltakozott.
-Niall, csak nézz rá Liamre.-mutattam a bokszban ülő, magányos fiúra.-Egész este messziről bámulja Rickiet, a lányt, akivel nemrég egy párt alkottak, aki most egy idegen sráccal táncol, akiről fogalma sincs, hogy kicsoda. Liam nem mondott mostanában semmit Rickieről?
-Hát, múltkor beszéltünk, és említette, hogy hiányzik neki.-vont vállat Niall.
-Na látod!-emeltem fel az ujjam.-Rickie tegnap majd szétrobbant, csak mert Liamet Kristennel látta. Ezek ketten még mindig szeretik egymást, csak valamiért úgy tesznek, mintha mégsem! Én nem fogom tovább nézni, hogy tönkremennek!-közöltem, miközben az adrenalinszintem egyre csak emelkedett.
-Jó, rendben, megpróbálhatjuk, de Lizzie, ígérd meg, hogy nem iszol már többet.-fogta két keze közé az arcom, és a szemembe nézett.-Forró vagy, és nem akarom, hogy a kis akciód közben rosszul legyél.-mondta aggódva.
-Megígérem, csak járjunk sikerrel.-simítottam végig a kézfején.-A lényeg az, hogy menj Rickie közelébe, és láss engem. Ha adok egy jelet, kérd le Rickiet táncolni, addig hagyd, hogy a sráccal legyen, rendben?-vázoltam fel a tervet, mire Niall bólintott, majd egy gyors csók után ketté váltunk. Én mentem Liamhez, ő pedig Rickiehez. Épp furakodtam át a tömegen, és már majdnem célba értem, amikor egy kéz elkapott, és visszarántott. Egy magas, izmos mellkasnak csapódtam, és egyből egy erős kar fonódott körém.
-Táncolj velem, szépségem.-búgta egy srác a fülembe, aki már nem kicsit volt részeg. Megpróbáltam lefejteni magamról a kezét, de ő erősebb volt nálam.
-Engedj el! Nem hallod? Engedj már el!-csapkodtam a mellkasát, de a srác csak nem tágított, hanem még erősebben ölelt magához, és fogta a csípőmet. Hirtelen ellazult a srác karja körülöttem, és egy másik mellkasnak csapódtam.
-Azt mondta, engedd el!-szólalt meg egy dörmögő hang mögöttem. A srácnak golyóztak a szemei, már nem tudott egyenesen nézni, csak legyintett egyet, és beesett a tömegbe. Megfordulva Liam kölyökkutyaszemeivel találkozott össze a tekintetem.
-Jól vagy?-kérdezte gyengéden.
-Igen, persze.-bólogattam.
-Gyere, üljünk le.-fogott kézen, majd a bokszunkhoz vezetett. Tulajdonképpen még kapóra is jött ez a részeg srác, így legalább volt okom odamenni hozzá.
Helyet foglaltunk, majd Liam méregetni kezdett.
-Biztos jól vagy?-kérdezte.
-Igen, semmi bajom, pont jókor jöttél.-erősködtem.
-Az ilyen barmokat lehetetlen elkerülni.-csóválta a fejét.-Minden lányra rátapadnak, aki egy pillanatig is egyedül van.-mondta, majd egy pillanatra átnézett a vállam felett, és ekkor már biztos voltam benne, hogy Rickiet nézi. Akció indul.
-És te miért nem táncolsz valakivel? Miért ülsz itt egyedül?-könyököltem fel az asztalra.
-Kedvem sincs, meg partnerem sincs.-vont vállat hanyagul, majd újabbat kortyolt a sörből.
-Ugyan már, kedv az mindig van, partnert meg könnyen talál az ember.-legyintettem, mire hümmögött egyet.
-Nézőpont kérdése.-felelte, és észrevettem, hogy a lábával idegesen dobol, miközben megint átnézett a vállam felett. Úgy döntöttem, én is hátranézek. Rickie még mindig a fekete hajú sráccal táncolt, nem sokkal mellette Niall vonaglott Marcus és Harry társaságában. Niall rám nézett, mire aprót ráztam a fejemen. Visszafordultam Liam felé, majd közelebb hajoltam hozzá.
-Kérdezhetek valami személyeset?
-Kérdezz.-bólintott Liam, letéve a sört.
-Hogyan érzel most Rickie iránt?-tettem fel a rettegett kérdést, mire Liam mély levegőt vett, majd ökölbe szorította a kezét, és egy pillanatra lehunyta a szemét.
-Hogy érted ezt?-rázta meg a fejét.
-Liam, én nem vagyok vak. Látom, hogy egész este őt nézed, nem táncolsz senkivel, csak ülsz itt egyedül, és bánkódsz. Miért nem táncolsz vele?-faggattam, mire nagyot sóhajtott.
-Lizzie, ez nem ilyen egyszerű.-csóválta meg a fejét, majd ő is közelebb hajolt hozzám.-Tudod, amikor úgy döntöttünk, hogy szakítunk, akkor azt láttam helyesnek. Féltünk, hogy a kapcsolatunk nem bírná majd a távolságot, ezért inkább megelőztük a veszekedéseket. Az elején még nehéz volt, aztán lassan, de könnyült a helyzet.-mondta, miközben a sörösüveggel babrált.-De aztán ma, ahogy lejött a lépcsőn, olyan fura érzés öntött el.-tette a szívére a kezét.-Azzal, hogy szakítottunk, én nem szűntem meg szeretni őt, és azt hiszem, ez az érzés a újból előtört. De mit számít ez, ha ő nem szeretné? Hiszen nézz rá!-mutatott rá a tömegre.-Gyönyörű, mint mindig, és ezt mások is látják. Mióta itt vagyunk, azzal a sráccal táncol. Most mit csináljak? Kérjem le? És ha ő nem szeretné? Nem akarok neki fájdalmat okozni.-sorolta kétségbeesetten, mire halványan elmosolyodtam, és megfogtam a kezét.
-Liam, hidd el nekem, Rickie nem mondana nemet neked, egy tánc erejéig biztosan nem.-mondtam a szemébe nézve, majd egy pillanatra hátrafordultam, és rákacsintottam Niallre, aki ment is lekérni Rickiet.-Figyelj, én tudom, hogy Rickie érzései sem váltak köddé. Én azt mondom, menj, és kérd fel táncolni, hiszen nem tudod mi lesz belőle, ha meg sem próbálod.-biztattam, Liam ajka pedig kis mosolyra húzódott.
-Azt mondod?-kérdezte reményteli arccal.
-Igen.-bólintottam.-Na, indulás!-böktem meg a karját, mire Liam felállt, és áthajolva az asztalon egy puszit nyomott a fejemre.
-Szurkolj nekem!-nézett rám, mire összefontam az ujjaimat, és visszamosolyogtam rá. Bizakodva néztem utána, ahogyan sebes léptekkel megy le a lépcsőn, egyenesen Rickie felé. Nem sokkal utána Niall jelent meg előttem, aki széles vigyorral az arcán vágódott le mellém, és húzott az ölébe.
-Te kis kerítő.-ölelt át nevetve.
-Csak sikerüljön.-sóhajtottam.
-Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, a többi rajtuk áll.-vont vállat Niall. Hátrafordítva a fejem néztem Niall szemébe. Elmosolyodott, majd lehajolva egy édes csókkal ajándékozott meg.
-Már csak két nap.-sóhajtotta gondterhelten, mikor szétváltak ajkaink. Vettem egy mély levegőt, és lecsúsztam Niall mellé, majd magam felé fordítottam. A szavak maguktól jöttek a számra, az előbbi beszélgetésünk Liammel megtette a hatását.
-Két nap, aztán 28 nap. Nem érdekel. A távolság nem fog közénk állni. Én itt foglak várni négy hét múlva is. Az sem érdekel, hogy külön kell töltenünk a születésnapunkat, mert miután hazaérsz, duplán be fogjuk pótolni. Neked ott lesznek a fiúk, nekem meg a családom, és Marcus. Minden rendben lesz. És ha bárki rád mozdulna, adj egy órát, én ott leszek, és elintézem a csajt, ezt olyan biztosan mondom, mint ahogy most itt vagyunk.-mutattam le a földre, miközben éreztem, hogy a körülöttem levő világ kezd tompulni. Csak Niall mosolygós arcára fókuszáltam, és a kezére, ami magához húzott. Sóhajtva dőltem a mellkasának, és hunytam le a szemem.-És még annyit Niall, hogy...szeretlek.-fúrtam a fejemet a vállába, Niall eközben végigsimított a hátamon.
-Nem tudom, mondtam-e már, de annyira cuki vagy, ha iszol.-mondta mosolyogva.-Arra viszont emlékszem, hogy mondtam, ne igyál többet, már ez is megártott.
-Miért ártott volna meg?-emeltem fel a fejem, mire forogni kezdett velem a terem, muszáj voltam megkapaszkodni.
-Ezért.-felelte Niall.-Azt hiszem, hívom a kocsit, és mi most hazamegyünk, már épp eleget buliztunk.
-Ne, még ne!-tiltakoztam.-A többiekkel mi lesz? Liam, Rickie?-estem kétségbe.
-Nyugi, a terved bevált, táncolnak.-suttogta a fülembe. Arra fordultam, amerre legutóbb látam őket, és Niallnek igaza volt, valóban táncoltak. Mindketten mosolyogtak, Rickie háttal állt Liamnek, aki mögötte táncolt, szorosan tartva maga előtt Rickiet. Széles mosolyra szaladt a szám.
-Na, mehetünk?-kérdezte Niall szájával a fülemet súrolva.
-Megígéred, hogy amit az előbb mondtam, az úgy lesz?-néztem mélyen a szemébe.
-Ígérem.-bólintott.-Az pedig visszafelé is áll, hogyha valaki rád próbál mászni, egy órán belül ott vagyok.-mondta, mire felnevetem.-Ja, és én is szeretlek.-tette hozzá, mire elmosolyodtam, és egy gyengéd, érzéki csókban forrtunk össze...