(21. bejegyzés) Esti program?

Elégedett mosollyal az arcomon néztem utána, ahogy felkapja a mikrofont, előreszalad a színpadon, és átadja magát legnagyobb szenvedélyének, a zenének. Amikor énekelni kezd, a világ megszűnik körülötte, teste minden szegletét átjárja a zene, ami megmozgatja, és így nem is kell erőlködnie, olyan hatással van az emberekre, amit ő maga nem vesz észre. Ez az a különleges tulajdonsága, ami miatt megszerettem. Sosem görcsöl, nem aggódik, csak él, és létezik, ezzel jobbá téve mások életét...köztük most már az enyémet is. Most veszem észre igazán, hogy mennyire hiányzott. Nélküle annyira unalmas és üres volt az életem, igaz csak egy pár napig volt távol tőlem, de én mégis úgy éreztem, mintha legalább évekig nem láttam volna. Bárgyú vigyorral néztem őt, ahogy ugrál, énekel a színpadon, és büszkeség töltött el. Igen, ő az én legjobb barátom...vagy mim?! Barátnőm hangos kacajára lettem figyelmes, amint előttem terem, és a kezemnél fogva kirángat az öltözőből.
-Na mesélj! Sikerült?-kérdezte vidáman, majd látva elpirult arcomat diadalittasan a levegőbe csapott.-Tudtaaaam!-üvöltötte.
-Rickie, te ittál?-néztem rá gyanakodva, mert elég furcsán állt a szeme.
-Dehogyis! Azt majd este!-tagadta, ám nekem elég gyanús volt. Elráncigált a színpad mellé, ahonnan mi pont láttuk a srácokat, viszont minket nem látott senki a nézőtérről. Átadtuk magunkat a hangulatnak, egy ütemre táncoltunk a fiúkkal, a dobhártyám majdnem kiszakadt, olyan hangos volt a zene, levegőt is alig kaptam, a füstgéptől majdnem megfulladtam, a levegőben keringő füsttől a szemem könnyezni kezdett, de akkor és ott semmi más nem érdekelt, én is megőrültem, és olyan jól éreztem magam, mint még soha. Őszintén boldog voltam. A közönség sikított, mi is sikítottunk, a srácok pedig énekeltek teljesen felszabadulva. Rickievel kézen fogva ugráltunk, visítottunk. Niall egyre többször nézett oda felénk, mindig mosolygott, és kacsintott, ezzel zavarba hozva engem, pedig már így is alig álltam a lábamon.Nagyon is jól tudta, hogy mivel tud az őrületbe kergetni. Minden helyzetet megragadott, hogy elvegye az eszem. Szinte mindig ott sétálgatott előttem, rázta a fenekét, húzogatta fel a pólóját, így láttatni engedte izmos hasát. Ujjam rázásával fenyegettem, hogy ne csinálja ezt, mire ő csak megvonta a vállát értetlenül. Már kínomban a tenyerembe temettem az arcom, hogy ne vegye észre rákvörös fejemet. Rickie eközben Liammel szemezett szünet nélkül. Nem hiszem el, hogy mikre nem képesek, hogy tudnak egyszerre énekelni is meg flörtölni? Niall épp megállt előttem, oldalt fordult, és vadul kezdte rángatni a csípőjét. Itt besokalltam. Ha harc, hát legyen harc. Amikor ismét rám nézett, csücsöríteni kezdtem, és kigomboltam egy gombot az ingemen. Hirtelen abbahagyta az éneklést, egy pillanatra megállt egy helyben, és kerek szemekkel bámult rám, majd beharapta az ajkát, és láttam, ahogyan elpirul. Egyszer csak Zayn nekiütközött, szerintem direkt, ezzel kizökkentve őt a bambulásból. Gyorsan megrázta a fejét, és a többiekkel együtt átfutott a színpad másik szélére. Még egyszer hátrafordult, és szúrós szemmel nézett rám, mire széttártam a karom, mintha ártatlan lennék. Rickievel egyetértően csaptuk össze a tenyerünket. Onnantól kezdve nem próbált meg zavarba hozni, mert amikor bármi olyat csinált, én az ingem gombjához nyúltam, jelezve, hogy ha megteszi, én is megteszem. Azt hiszem ez elég figyelmeztetés volt neki, hogy a zenére koncentráljon, és ne másra. Élveztük tovább a koncertet, ő azt tette, amit kellett, én pedig egy pillanatra se vettem le róla a tekintetem. Oda-odafutott Joshoz, aki vadul dobolt, megállt előtte, majd egymásra nevettek, és folytatták tovább. Egyáltalán nem úgy látszott, mint akik gyűlölik egymást, amitől megnyugodtam. Mikor Niall elment tőle, Josh felém fordult és barátságosan rám mosolyodott, amit én is viszonoztam. Nem haragszok már rá, mert látom, hogy nincs köztük feszültség Niallel, így úgy éreztem fölösleges gorombáskodnom vele. Szám, számot követett, a közönség tombolt, a fiúk igazán kitettek magukért. Fergeteges bulit csináltak alig egy fél óra alatt. Két dal között leszaladtak a színpadról, hogy átöltözzenek. Lihegve futottak oda hozzánk, Liam nem törődött a vele ordibáló stylisttal, csak megállt Rickievel szemben és megcsókolta. Időközben Eleanor és Perrie is befutottak, Zayn és Louis szintén odamentek hozzájuk, egy gyors csókkal és öleléssel köszöntötték őket. Niall odapattant hozzám, és a fejét csóválta nevetve, majd magához vont és szorosan megölelt. Harry zavartan nézett körbe, mindenki ölelkezett, csak ő nem, így hirtelen magához rántott egy állványt, és azt kezdte simogatni.
-Forever alone!*-ordította, mire mindenki felnevetett. Közben megérkeztek a srácok váltóruhái, így el kellett szakadniuk barátnőjeiktől, hogy átöltözzenek. Nem zavartatták magukat, előttünk cserélték át pólójukat, nadrágjukat. Kislányos vigyorral figyeltem Niallt, majd mikor már nem bírtam, ismét el kellett rejtenem az arcomat, mert pirulni kezdtem, és egy halk kacaj tört ki belőlem. Niall hangját hallottam meg egész közelről.
-Bezzeg nemrég még vetkőztél volna, most meg itt takargatod a szemed?-suttogta miközben meztelen mellkasát a hátamhoz nyomta.
-Szó nincs ilyenről, én csak emlékeztettelek rá, hogy mi a dolgod...és nem, nem az, hogy engem nézz folyton.-válaszoltam, amit egy halk hümmögéssel nyugtázott. Visszamentek a színpadra, majd újra kezdetét vette a show. Liam egyszer csak bejelentette, hogy most pedig az új albumukról énekelnek egy számot, ami nem más mint a Little things. A rajongók eszmélet vesztve visítottak, a fiúk leültek a bevitt dobozokra, Niall nyakába vette a gitárját, a fények kialudtak, és a tömeg zaja is eltompult, amikor felcsendült az első hang. Megigézve hallgattuk mélyre ható hangjukat, mely most bejárta az egész stadiont, a közönség sem visított, csak átadta magát az érzésnek. A libabőr járt végig rajtam, amint hallottam tiszta hangjukat. Rickiet Liam része után szinte fel kellett kaparni a földről, de a többiek is enyhén szólva elgyengültek. Mosoly ült mindannyiuk arcán, mert ugyan nem néztek rájuk éneklés közben, de tudták, hogy ez a dal csak nekik szól a szerelmük szájából. És amikor Niall szólója következett...a vér megfagyott ereimben, a lábam földbe gyökerezett, szinte mozdulni sem tudtam."You'll never love yourself half as much as I love you...you'll never treat yourself right darlin' but I want you to. If I let you know, I'm here, for you..maybe you love yourself, like I love you..."** Miközben ezt énekelte úgy helyezkedett el, hogy szemben legyen velem, és rám nézett...pont rám. Mikor befejezte egy édes mosoly ült ki az arcára, és elfordította a tekintetét.Most nem kacsintott, nem vágott semmi arcot, csak elfordult. Nem hagyta, hogy tovább a szemébe nézzek. Letaglózva álltam, majd egyszerre könnyek szöktek a szemembe, a kezemet a szám elé kaptam, és a falnak dőltem. Lehunyt szemmel élveztem tovább az előadást, ami nemsoká véget ért. Elköszöntek a közönségtől, jó éjszakát kívántak mindenkinek, meghajoltak, majd lesétáltak a színpadról. Átadták a mikrofonokat, a segítők megveregették a vállukat, és gratuláltak nekik. Mi ott álltunk egy csoportba verődve, de amint a fiúk megláttak minket, barátnőim szétszéledtek, és ki-ki a saját párjához ment. Ott maradtam egyedül a sarokban. Niall jött le utoljára, ő is letette a mikrofont, majd szétnézett, és megállapodott rajtam a tekintete. Ahogy megindult felém, a szívem hirtelen a torkomba ugrott, térdeim remegni kezdtek, amint egyre gyorsabban és gyorsabban közeledett. Egy lépéssel előttem állt meg, és megvárta amíg a szemébe nézek. Nem mozdultam, csak akkor amikor elkapta a kezem, és magához rántott. Megkönnyebbülve omlottam a karjaiba, engedtem, hogy szorítson minden erejével, úgy kapaszkodtam belé mintha, ez lenne az utolsó percem itt a Földön. Hirtelen meleg leheletét éreztem a nyakamon, és halk duruzsolását a fülemben.
-Esti program?-suttogta kedvesen. Kérdésére lefagytam, egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. Szembe fordított magával, és szórakozottan nézte, ahogyan próbálom megformázni  szavakat. Ekkor Louis üvöltése szakította félbe a pillanatot.
-És akkor most úgy berúgok, hogy azt se fogom tudni ma van-e vagy holnap! Na ki tart velem?!-tette fel a költői kérdést, mire a többiek hatalmas üdvrivalgásban törtek ki. Óvatosan vontam meg a vállam, majd ismét Niallre néztem.
-Megfelel?-kérdeztem félve.
-Én is erre gondoltam.-kacsintott rám. Hatalmas kő esett le a szívemről, ám valami mégis mintha hiányzott volna. Felöltöztünk, majd a kocsihoz mentünk, ami elvitt minket a One direction házba. Útközben felvettünk még néhány embert, akik a fiúk közeli barátaik voltak, és mindenképp szükségesnek tartottuk őket is meghívni.
-De nincs is otthon semmi pia! Sofőr, álljon meg a következő boltnál ami nyitva van!-utasította Harry a sofőrt.
-Nem kell aggódni, mi már felkészültünk.-jelentette be Eleanor, mire a srácok értetlenül néztek rá.-Jó, hát igazából meglepetésnek szántuk, de ha ennyire nem bírtok magatokkal...Mindent megvettünk egy jó partyhoz, mert tudtuk, hogy lesz kedvetek bulizni.-avatta be őket.
-Ó de imádlak.-csókolta meg Louis a barátnőjét.
-Ti meglepetésbulit szerveztetek nekünk?-kérdezte Niall.
-Valami olyasmit. Igazából csak vettünk ennivalót, meg piát, meg egy kicsit átalakítottuk a dühöngőt.-vontam meg a vállam szerényen, mire odahajolt hozzám, és egy puszit adott a homlokomra.
-Csodásak vagytok!-dicsért meg kedvesen minket. Közben megérkeztünk a házhoz, mindannyian kiszálltunk a kocsiból és a bejárat felé tartottunk. A levegő kissé lehűlt, egyből kirázott a hideg amint az aszfaltra léptem. Megborzongtam, majd éreztem ahogy egy kéz ölel át, és egy test melegét érzem magam mellett. Már fel sem kellett néznem, hogy tudjam ki az. Azért mégis egy hálás pillantást küldtem felé, amit ő egy kedves mosollyal viszonzott. Zayn szó szerint berontott az ajtón, majd felcsapta a villanyt, és a konyhába igyekezett, ahogy a többi srác is. Gondolom azt hitték, hogy ott van minden.
-A-a, fiúk, ott hiába keresgéltek. Inkább nézzetek szét lent, mi már mindent lehordtunk oda.- mondta Eleanor, mire irányt változtattak, és a dühöngőbe szaladtak le. Mi vigyorogva néztünk össze, majd követtük őket. Mire leértünk, már természetesen a fények be voltak üzemelve, Liam épp a zenét indította be, Niall és Harry az italoknál toporzékoltak. A zene felcsendült, és olyan hangos volt, mintha még mindig a koncerten lennénk, csak ezúttal nem ők énekeltek, hanem Nicki Minaj. A fiúk mindenkinek töltöttek inni, szétosztották a poharakat, majd egy nagy körbe álltunk.
-Igyunk rátok srácok, a mai koncertre! Arra, hogy milyen eszméletlenül jók vagytok!-emelte fel a poharát Rickie.
-Szerintem inkább igyunk ezekre a fantasztikus lányokra, akik miatt megérte hazajönni!-kontrázott Zayn, majd magához húzta Perriet, és egy csókot adott neki.
-Akkor igyunk magunkra!-összegezte Liam, amiben mind egyet értettünk. Összekoccintottunk poharainkat, majd lehúztuk a tartalmát. Többen megráztuk a fejünket, talán meg is szédültünk, de egyszerre üvöltöttünk egy nagyot, és tovább folytattuk a bulizást. A poharaink sosem ürültek ki, időközben be-bekaptunk egy kis süteményt, mindenki kikelt magából, tombolt, táncolt, ugrált, énekelt, élvezte a bulit. Liam és Zayn váltotta egymást a Dj-pultnál, én hol Rickievel, hol a többi lánnyal táncoltam, amikor éppen Niall innivalóért ment. A szoba falai visszhangozták a fülsüketítő zenét, a levegőben alkohol keveredett a párával, fülledt meleg volt odabent, mindenki tekintete kezdett mámorossá válni attól a töménytelen italtól amit magunkba öntöttünk. Szabadnak éreztem magam, nem törődtem a most az élet dolgaival, sorra gurítottam le a tömény italokat, önfeledten táncoltam, énekeltem. Mindenki felbátorodott az alkohol hatására, Louis az asztal tetején táncolt piával a kezében, Elenaor levette a cipőjét majd csatlakozott hozzá, Zayn és Perrie egymásba kapaszkodva egy-egy üveg itallal a kezükben táncoltak, Rickie Liam mellett tombolt a pultnál, Niall a szoba másik végében táncolt, és üvöltötte a dalt teli torokból. Hirtelen Harry és pár haverja jelentek meg, tejszínhabos tubusokkal a kezükben, amit felráztak, és nagy örömmel fújkálták ki. Mindenki kapott belőle, senki sem menekülhetett. Harry tekintete összeakadt az enyémmel, majd amikor elindult felém, tettem egy lépést hátra, de megbotlottam az asztalban. Ez az idő elég volt neki arra, hogy megragadjon, és telibe fújja az arcomat, majd mikor ellenkezni akartam keze beleakadt az ingembe, így szétszakítva azt. Harry ijedten kapta a kezét a szájához, én csak röhögtem mint egy elmezavarodott, és belekentem a hajába a tejszínhabot. Harcolni kezdtünk, a hab közben a dekoltázsomra került, miközben megpróbáltam megszerezni a tubust. Hirtelen Niall jelent meg előttem, kiszabadított Harry karjai közül, és szembefordított magával. Próbáltuk megtalálni a szemkontaktust, de ez nem sikerült, mert már mindkettőnknek golyózott a szeme. Átadta a kezembe a sörét, majd felkapott, és kivitt a folyosóra. Kint egyből másabb volt a levegő, sokkal frissebb, hidegebb. Megállt velem szemben, kezét a derekamra tette, majd erősen belemarkolt. Egyik ujjával leszedett egy kis tejszínhabot a kulcscsontomról, majd lenyalta azt. Összevigyorogtunk, amint én erőtlenül estem neki a falnak. Forró leheletét éreztem meg az arcomon, majd az ajkaimon, amint találkoztak az ő ajkaival. Egyik kezemmel a hajába szántottam, ő engem szorított továbbra is. Lábamat combja köré csavartam, az üveg kiesett a kezemből, mely nagyot csattant a fapadlón. Csók csókot követett, testünk a másik ellen harcolt, bőröm felforrósodott érintései nyomán...
-Zzzzzzzz..zzzzz...-hallottam az egyre erősödő csipogást. Erőtlenül emeltem fel sajgó fejemet, majd a telefonomhoz kaptam. Az ébresztőm keltett fel. Idegesen dobtam vissza a földre a készüléket, majd tenyeremet a homlokomra nyomtam. Iszonyú fájdalms volt minden mozdulat, mintha egy több kilós kő lenne a fejem helyén, a végtagjaimat nem éreztem ott helyben el tudtam volna ájulni. A tegnap este néhány foszlánya ugrott be hirtelen, ahogy csak mértéktelenül iszunk, szórakozunk, a fülem sajog a zenétől, a testem ragad a tejszínhabtól, hirtelen Niall jelenik meg előttem, kivisz a folyosóra, ott megcsókol, de aztán...aztán semmi. Ijedten kaptam a bőrömhöz...nincs rajtam a ruhám. Félve fordulok oldalra, és a legnagyobb félelmem is beigazolódik...mert ott van mellettem, édesen szuszog, haja kuszán áll, egyik kezét a feje alá teszi, másikat az én párnámra...és rajta sincs ruha....

*(Örökké egyedül)
**(Sosem szeretted magad feleannyira se, mint emennyire én szeretlek...sosem bántál magaddal jól, kedvesem, de én szeretném. Ha tudatom veled, hogy itt vagyok neked, akkor talán úgy fogod magad szeretni, mint ahogy én szeretlek téged...)