(6. bejegyzés) Örülök, hogy megismertelek...

Miután elment Niall, leültem a tévé elé, gondoltam megnézem mit adnak, amikor csörögni kezdett a telefonom. -Szia királylány, lenne kedved egy kis esti sétához?- suttogta mély hangján. - Jobb ötletem van. Egyedül vagyok itthon, és ha a királyfinak megfelel, a vár kapuja nyitva áll előtte.-mentem bele a játékba. -10 perc és ott vagyok.-köszönt el, majd letette a telefont. Mosolyogva nyomtam én is ki, majd felkeltem a kanapéról, felcsattogtam a szobámba, megigazítottam magam, kifésültem a hajam, fújtam egy leheletnyi parfümöt, összeágyaztam, gyorsan besepertem mindent az ágyam alá, és már hallottam is, ahogyan nyílik a kapu. Az ablakhoz ugrottam, és integettem neki, mutattam, hogy jöjjön fel. Ellöktem magam a párkánytól, lefutottam a lépcsőn, majd az utolsó lépcsőfokról elrugaszkodva a nyakába csimpaszkodtam, és hosszan megcsókoltam. Elkapta a combom, magához húzott, keresztbe fontam dereka körül a lábam. -Hiányoztál, hercegnőm!-súgta a fülembe. -Nekem is!-válaszoltam-Menjünk fel a szobámba!-invitáltam kedvesen. Kézen fogva felsétáltunk, leült az ágyamra, én pedig megálltam előtte. -Hozok fel innivalót, jó?-fordultam volna meg, de megragadta a kezem, és visszarántott, lefektetett az ágyra, majd fölém hajolt, és lágyan megcsókolt. Ujjaival végigsimított az arcomon, a nyakamon, a vállamon majd egyre lejjebb ment, és éreztem ahogy megfogja a pólóm alját, és elkezdni felfelé húzni. Körmeimet a hátába mélyesztettem, bele-bele túrtam dús hajába, miközben folyamatosan csókolt. Hirtelen megjelent előttem egy kép, egy kép amint anyám néz rám keresztbe font karokkal, és a fejét csóválja. A torkomon akadt a levegő, felültem az ágyban, ellöktem magamtól Davidet, a szívemhez kaptam, mert az már majd kiugrott a helyéről. -Lizzie, mi történt?-kérdezte ijedt hangon. -Jól vagy?-méregetett. -Igen.-préseltem ki magamból ezt az egy szót, miközben még mindig szívroham közeli állapotban voltam. -Hozok egy pohár vizet!-pattant fel mellőlem, hallottam, ahogyan a lépcsőfokok megroppannak alatta, miközben lerohant a konyhába. Ott ültem, némán, borzongva, fejemet kapkodtam a szobámban, de nem láttam többet. Közben megérkezett David egy pohár vízzel a kezében, amit átnyújtott nekem. Kezei remegtek, szemeiben tükröződött az aggodalom. -David, semmi baj, csak azt hittem látok valamit. Nyugodj meg, jól vagyok.- simogattam meg az arcát, majd adtam neki egy puszit a homlokára. -Hála Istennek, a szívbajt hoztad rám. Esküszöm úgy néztél ki, mint aki kísértetet látott. Ölelt meg szorosan, a szemeim pedig lecsukódtak. Igen, jól hitted, szellemet láttam. -David, itt maradsz estére? Kérlek, ne hagyj egyedül!-néztem rá könyörgően. -Hát persze.-válaszolt. Átöltöztem az alvós ruhámba, megmostam az arcom, ő is levetkőzött, csak egy póló maradt rajta, és a boxeralsója. Lefeküdt az ágyamba, mellé feküdtem, szorosan hozzábújtam, betakargatott, éreztem a szívdobogását, a mellkasa megemelkedett minden egyes levegővételnél. A hajamat cirógatta, karjai védelmezően fonódtak közém. Jó volt, hogy ott volt mellettem, úgy éreztem biztonságban vagyok. A következő kép, amit láttam, ahogy ott van velem szemben, szemei engem fürkésznek, ujjai a karomon táncoltak. A Nap reggeli fénye besütött az ablakon, a madarak csicseregtek odakint, a szobámat pedig friss illat járta át. -Jó reggelt Csipkerózsika.- mondta nyugodt hangon. Beletúrtam a hajába, és egy jó reggelt csókkal köszöntöttem, amit szívesen fogadott. -Hány óra van?-kérdeztem álmosan. -Fél 10.-felelte. -Te jó ég! -ugrottam fel.-Apámék 10 órakor érkeznek!-mondtam idegesen. -A fenébe.-értett egyet. Abból amit megígértem apának semmi se lett. Nem lett kitakarítva a szobám, se a konyha, a nappaliban a növények már a kipusztulás szélén álltak, és fél órám volt mindennek a helyre hozásában. -Segítsek valamiben?-kérdezte látva rémült arckifejezésem. -Nem, nem kell, így is úgy is le leszek ordítva. Viszont ha téged itt talál, egy szál pólóban és boxerben az ágyamban, akkor azt hiszem mind a ketten repülünk.-nevettem el magam, majd gyorsan felálltunk, felöltöztünk. Éppen a pólómat vettem át, amikor meghallottam egy halk morgást magam mögött. Félig hátrafordultam, és láttam a kaján vigyort az arcán, amint engem vizslat. -Istenem, mit is vesztettem.-rázta meg a fejét bánatosan, utalva a tegnap estére. Felvettem a pólóm, odamentem hozzá, belehuppantam az ölébe, majd szenvedélyesen megcsókoltam. -Még nem vesztettél semmit.-mondtam sokat sejtetően. Megfogtam a kezét, levezettem a  lépcsőn, kikísértem a kapuig, ahol egy hosszabb búcsúcsókot váltottunk egymással. -Köszönöm!-súgtam a fülébe, mire elmosolyodott, és bólintott. Elindult haza, én meg szélsebesen berohantam a házba. Egy edénybe engedtem vizet, ráöntöttem a gyomokra, a konyhában összepakoltam, kidobáltam a szemetet. Épp a kanapé előtt feküdtem, mert az egyik kanál beesett alá, amikor nyílt a bejárati ajtó. -Nocsak Lizzie.-hallottam apa hangját.-Úgy látom nem sikerült kitakarítani, á,hogy is gondolhattam.-nevette el magát, ahogy szétnézett. -Sziasztok!-léptem oda hozzájuk, majd megöleltem mindkettőjüket. Jó sok szatyorral tértek vissza, a nagyi megint felpakolta őket. -Milyen volt?-kérdeztem Melanietól. -Csak a szokásos. Kaja, nosztalgia, kaja.-mesélte. -Ó, de kár, hogy kihagytam.-mondtam ironikusan. -Lizzie, ne szemtelenkedj!-szólt rám apa. -És te mit csináltál itthon egyedül? Hány hapsi járt a házamban amíg nem voltam itthon?-viccelődött. -Hát meghívtam a helyi focicsapatot, és mind itt is aludtak, csak korán reggel leléptek.-vágtam vissza, majd megfordultam, hogy felmenjek a szobámba. Elnevettem magam, mert valóban jártak nálam ketten, de erről neki nem kell tudni. A lépcsőn hallottam a telefonom csipogását, üzenetem jött. Kíváncsian nyitottam meg. Ismeretlen számról jött, ez állt benne: "Szia! Délután nincs kedved elmenni valahova? Várom a válaszod! Niall". Gondolkodás nélkül visszaírtam, hogy mondjon egy helyszínt, és egy időpontot, és ott leszek. Egy perc sem telt bele, jött a válasz: "Egy óra múlva a Hotel Californiánál? Ja, és Liam azt üzeni, hogy hozd magaddal Rickiet is:)!" Már pötyögtem is a választ. "Ott leszünk." Gyorsan tárcsáztam Rickie számát, két csörgés után fel is vette. -Szia Rickie! egy óra múlva ráérsz?-kérdeztem, direkt nem mondva semmi bővebbet. -Mire?-kérdezte egyből. -Hogy találkozz velem, Niallel, és Liammel.-mondtam, majd kicsit eltartottam a fülemtől a telefont. Barátnőm akkorát sikított a vonal másik végén, hogy majdnem megsüketültem.-Jézusom! Persze, hogy ráérek! Fél óra múlva ott vagyok nálad! Rendben? Ááá dejó! Na sziaa!-csapta le a telefont, én meg nevetve néztem rá a képernyőre. Hogy lehet ennyire örülni valaminek? Nem értettem. Én is elkezdtem készülődni. Felkaptam magamra az új DREAM feliratos pólóm az új rövidnadrágommal, hajamat kontyba tűztem fel, tettem fel egy kis szempillaspirált, púdert, szájfényt, fel a szemüvegem, tornacsukám, oldaltáskám, és vártam Rickiere. Nemsoká meg is érkezett, csinosan felöltözve. Egy combközépig érő, krémszínű ruhát viselt, ami két részből állt, tetején csipkék voltak és virágminta, a szoknya egyszínű volt, kiemelte hosszú lábait, amin egy sarut viselt sötét hajába belekapott a szél, nagyon szép volt. -Ha Liam meglát elakad a szava, nekem elhiheted!-karoltam bele barátnőmbe, aki csak szerényem elmosolyodott. Útban voltunk a hotel felé, útközben Rickiet nyugtattam, mert néha azt hiszem elfelejtett levegőt venni. -Nézd, ott vannak!-mutattam előre, mire Rickie megtorpant, és nem mozdult. -Gyere már!-rángattam nem feltűnően, de nem mozdult. Liam látva esetlenségemet odajött, majd kinyújtotta a karját Rickie felé. -Sziasztok! Gyere Ricki, nem kell megijedned, nem eszünk meg.-mosolygott bátorítóan, mire Ricki nyelt egy nagyot, és viszonozta a mosolyt. Elindultak előttünk, Niall pedig megállt mellettem. -Merre megyünk?-kérdeztem tőle. -Meglepetés.-súgta a fülembe, majd elindult, és engem is húzott magával. Liam és Rickie előttünk mentek, fel-felnevettek, jól érezték magukat. Sétáltunk a forgalmas utcákon, beszélgettünk, nevetgéltünk, és egyszer csak megálltunk. -Ide jövünk?-kérdeztem tátott szájjal. -Remélem szereted, és nem találod gyerekesnek.-mondta félve. -Niall, azt komolyan kérdezed? Kiskorom óta imádok vidámparkba járni! Már az idejét se tudom mikor voltam itt utoljára.-néztem rá boldogan. Láttam, hogy örül a reakciómnak. Megragadtam a karját, és behúztam magam után. Megvettük a jegyeket, és megbeszéltük mire fogunk felülni. Egyetértettünk, hogy mindenképpen felülünk a hullámvasútra, és az óriáskerékre. Beültünk a kis kocsikba, természetesen Liam és Rickie is velünk tartottak. Ők a mögöttünk lévőbe ültek be. Féltettem Rickiet, tudtam, hogy ő nem szereti annyira a hullámvasutat. Elindult a menet, mentünk felfelé, és amikor az első lejtőhöz értünk Niallel összenéztünk, és egyszerre kezdtünk el sikítani. Mindketten felemeltük a kezünket, lecsuktuk a szemüket és amilyen hangosan csak bírtunk, ordítottunk. Versenyeztünk ki tudja túlkiabálni a másikat. Én nyertem. Hátunk mögött Ricki teljesen beleolvadt az ülésbe, és Liam karjába. Szorította mind a kettőt, nagyon félt. Liammel találkozott a tekintetünk, aki csak mosolygott. Niallre néztem, aki tudta miért nézek így, és csak bólogatott, hogy jóra gondolok. A szédületes menet után elmentünk kajálni. Niall vett három hotdogot, és egy extra méretű kólát, én egy gigahamburgert, egy extra epershake kíséretében. Lim és Ricki is befutottak. -Na ti aztán jól egymásra találtatok.-mutatott Liam a kajákra előttünk. -Jól van na, még fejlődésben vagyunk!-mondta tettetett sértődöttséggel Niall. -Figyelj, te akármennyit eszel, nagyobbra már úgyse nősz!-cukkolta Liam. Éppen az óriáskerék felé tartottunk,amikor Niall hirtelen megragadta a karomat, és berántott egy fülkébe. -Csináljuk képet!-ordította a fülembe. -Nee, utálok fotózkodni!-álltam volna fel, de visszarántott így én az ölébe zuhantam. -Márpedig innen ki nem mész addig, ameddig nem készül rólunk kép!-fenyegetőzött. -Jó, de csak egyet.-mondtam, amiből az lett, hogy készült rólunk egy rakás kép, amin mind a ketten hülye fejeket vágunk. Az egyik képen mindketten kinyújtjuk a nyelvünket, egy másikon szamárfület mutatok neki, a következőn ezt észreveszi és megcsikiz, én meg majd összeesek a nevetéstől. Egy másikon egy puszit adok az arcára, majd ő is nekem. Peace-jelet mutatunk, az utolsón pedig mind  a ketten normális, mosolygós fejet vágunk. -Ez a kedvenc képem.-mutatott rá a mosolygósra. -Nekem a puszis.-válaszoltam. -Tényleg?-kérdezte helyes mosollyal az arcán. -Igen. Nézd ott van az óriáskerék!-indultam el, magam után ráncigálva őt is. Felültünk, majd elkezdett felfelé indulni. Nagyon szép volt a kilátás felülről. Oldalra pillantottam, láttam, ahogyan valamin nagyon töri a fejét, miközben a tájat kémleli. A Nap oldalról sütött rá, a haja csillogott, látszódtak szép arcvonásai. Észre se vette, hogy nézem. Amikor fordította oldalra  a fejét, én gyorsan elfordultam a másik irányba. Alattunk Rickie és Liam nagyon belemerültek a beszélgetésbe. Jó volt őket nézni, milyen boldogok. Véget ért a menet, elindultunk haza. Már elég sötét volt. Rickiet hazakísérte Liam, így ketten ballagtunk a kihalt utcákon. Még a mai napról beszélgettünk. -Remélem valamikor megismételjük még.-mondtam neki. -Valamikor mindenképpen. Viszont van egy kis baj. Holnapután utazok haza.-vallotta be. Egy pillanatra megálltam, hogy biztos jól hallottam-e amit mondott. -Már holnapután?-kérdeztem meglepődve. -Sajnos igen.-válaszolt csalódottan. Pont amikor már kezdtem jól érezni magam, elrontja egy ilyen hírrel. Közben a házunkhoz értünk. -Sajnálom, hogy ilyen hamar menned kell. Örülök, hogy megismertelek Niall.-szóltam. -Én is örvednek a szerencsének, Lizzie. Remélem sosem felejtesz el. -mosolyodott el, majd közelebb lépett hozzám. Illata beszökött az orromba, éreztem puha kezeit az enyémen, ahogy megérint, de nem csinált mást, csak felemelte, és egy csókot adott a kézfejemre. -Én mindig emlékezni fogok rád.-fejezte be a mondatát. Ott álltunk egymással szemben, de nem beszéltünk. Hosszabb csend után, én szólaltam meg először. -Jó éjt, Niall.-köszöntem el tőle, majd adtam egy búcsúölelést. -Neked is, Lizzie.-ölelt vissza, majd elindult le az utcán. Az utcai lámpák megvilágították alakját, ahogyan egyre távolodott. Már rutinosan nyitottam fel a laptopom tetejét, hogy megnézzem írt-e valamit. És igen, ismét ott volt, percekkel ezelőtt írta. A posztban ezúttal ez állt:"But baby if you say, you want me to stay, I'll change my mind..." A sorokat olvasva egy fura érzés öntött el...hiányzott.