(2. bejegyzés) Amíg a két csillag meg nem szűnik ragyogni...

Este leültem a laptopom elé, és elhatároztam, mindent meg fogok tenni azért, hogy Melanie jól érezze magát. Először rákeresek a bandára, és begyűjtök róluk pár infót, mert az elég gáz lesz, hogy körülöttem mindenki ordít fejvesztve én meg csak állok és lesek, mert azt se tudom mi a nevük a srácoknak. Beütöttem a nevüket, és több millió oldalt, képet adott ki róluk. Találomra rákattintottam egyre..aztán még egyre...és így ment egy órán keresztül. Sok mindent megtudtam róluk, például, hogy külön jelentkeztek az X-factorba, de úgy nem jutottak tovább, és az egyik mentor azt javasolta, hogy álljanak össze egy csapatba. Innentől kezdve a karrierük felfelé ívelt, rajongók ezreit szerezték meg maguknak hetek leforgása alatt. Nem nyerték meg az X-factort, de sokan így is a világ egyik legnagyobb bandájának tartják őket. Az egyik srác ír származású, a többiek britek. Mindegyikőjüknek nagyon jó hangjuk van, és egész jól is néznek ki.  Éppen még a neten böngésztem, amikor megcsörrent a telefonom, Rickie, a legjobb barátnőm hívott: -Szia Lizzie!-csicsergett a telefonba.- Van egy szuper jó hírem! Átszaladhatnék hozzátok?-kérdezte. -Ahan, gyere nyugodtan, a kapu nyitva van.-válaszoltam. 10 perc se telt bele, lábdobogást hallottam, és a barátnőmet láttam beesni az ajtón, aki iszonyatosan lihegett. -Jézus, Ricki te idáig futottál?-pattantam fel hozzá. -Igen, de... hidd... el... nagyon... megérte!- préselte ki magából a szavakat. -Ezt nézd!-nyomott az orron alá egy tasakot. -Ez mi?-kérdeztem félve. - ONE DIRECTION KONCERTJEGY! -sikította, és a nyakamba ugrott.- Hogy mi van?! Nem is tudtam, hogy te szereted őket, és azt sem, hogy ennyire.-hámoztam le magamról. - Nem mertem mondani, mert féltem, hogy kiröhögsz. -vallotta be. -És mit szólsz ahhoz, hogy én is ott leszek ezen a koncerten?-néztem rá mosolyogva,majd láttam ahogy felcsillant a szeme.-Na de félre ne érts, én nem vagyok oda értük, csak a húgomat kell elkísérnem.-állítottam le, mert már láttam ahogy azt tervezi, amint egyen pólóban, egyen táblákkal fogunk visítozni az első sorban, mint két elmebeteg. -Júj, de örülök! Na figyelj, mutatok róluk neked videókat, meg képeket, és tuti, hogy meg fogod őket szeretni!- lelkesedett fel, és már le is vágta magát a gépem elé. -Először felmegyünk Youtube-ra, és megmutatom róluk a kedvenc videóimat, aztán mutatok pár zenét, képet, meg felmegyünk Twitterre, és ott is megmutatom őket neked, és...-folyatta tovább, mire én csak hátradőltem az ágyamban, és a fejemre szorítottam egy párnát. -Mire vállalkoztam én...-nyögtem gondterhelten. -Liz, gyere, ezt nézd!-kiáltott rám. Odaballagtam mellé és a képernyőre néztem. Egy koncertfelvétel ment, és mind az öten ott álltak, amikor az egyikük hirtelen felindulásból ugrott egyet a magasba.  Aztán egy másik felvétel ment, ahol azt hiszem rappeltek egy kanapén ülve. A fekete hajú, a végén olyan hangot adott ki, hogy önkénytelenül is elmosolyodtam. A többi videó pedig egy összeállítás volt a gyenge pillanataikról. A göndör hajú, volt amikor csak random belevigyorgott a kamerába, a sötét barna hajú, kék szemű, egyáltalán nem úgy viselkedett, mint a banda legidősebb tagja, és a szerintem majdnem kopasz, pedig amikor énekel, mindig a hasára rakja a kezét. Ezt aranyosnak találtam. -Na mit szólsz?-nézett rám barátnőm. -Hát nem rossz. Biztos jó fejek lehetnek, meg a hangjuk is jó. A szőke egész helyes, Harry, ugye?-kérdeztem tőle. -A szőke az Niall...-nézett rám szúrós szemekkel.- Én Liamért vagyok oda teljes mértékben...na jó, mindegyikért, de Liam fogott meg a legjobban. Ahogy gondoskodik a srácokról, olyan mint egy szerető apa. Ezért hívják 'Daddy direction'-nek.-áradozott róla. -Ahan, értem, biztosan.- bólogattam egyetértve. -De várom, már csak egy hét van a koncertig! Te mit veszel fel?- pillantott felém Rickie. -Szerintem a szokásos tornacipő, trikó, rövidgatya. Nem fogok kiöltözni túlságosan.-jelentettem ki, még mielőtt bármi hülyeség az eszébe jutna. -Ahogy gondolod, rajtam biztosan az 'I love 1D' feliratú pólóm lesz. Tovább beszélgettünk, amikor csattanást hallottam az ablakom felől. Gyorsan odasiettem megnézni mi az. Óvatosan kinyitottam, és ahogy lenéztem, megláttam kócos fekete haját, amire rásütött az utcai lámpák fénye, és az elbűvölő mosolyát. -Szia királylány! Bújj ki végre a tornyod fogságából, gyere ki, had lássalak!- adta elő magát, én meg majdnem röhögni kezdtem - A királylány jelenleg a legjobb barátnőjével van. De ha a királyfi ilyen szépen kéri, esetleg megpróbál megszökni.-válaszoltam neki fülig érő szájjal. -David?-kérdezte Rickie, mire én vadul bólogatni kezdtem. -Meg akar szöktetni.-suttogtam neki. -Lizzie, 11 óra van. Ilyenkor már nem mehetsz ki!-mondta. -És, te is este jöttél át! Meg amúgy se lennék egyedül, ő vigyázna rám.-lenéztem rá, ahogy ott állt és épp egy kavicsot rugdosott. - Lizzie, ez őrültség! De te tudod. Viszont én akkor megyek.-állt fel, de én még visszahúztam. -Ha kimész az ajtón, és apám kérdezi, már épp aludni készülök.- mondtam neki, mire ő csak megrázta fejét, és intett, hogy rendben. -Imádlak!-öleltem meg, majd megvártam, hogy kiérjen a házból. Magamra kaptam a farmerdzsekimet,és a  tornacipőm, és megindultam az ablak felé. Megkapaszkodtam a párkányba, óvatosan kiléptem rajta a tetőre, ahol ellépkedtem az ereszcsatornáig, amin gyorsan lecsúsztam, és már futottam is oda hozzá. -Te kis majom!-fonta körém a karjait, és egy csókot adott az ajkamra. -Gyerünk gyorsan, nem akarok most lebukni!-fogtam meg a kezét, és húztam magam után az úton. Nem tudom meddig sétálhattunk, de egyszer csak  a tóhoz érkeztünk. Szerettünk ide járni, mert nyugodt,békés hely volt. A Hold  ezüstös fénye visszatükröződött a víz tetején, a baglyok huhogása, és a tücskök ciripelése töltötte be a teret. Hangulatos nyári éjszaka volt. Megálltunk a parton, és felnéztünk az égre. Mögém állt, átkarolta szorosan a derekamat és magához húzott, majd az állát a vállamon pihentette. Így álltunk, és bámultuk a tiszta eget. -Nézd ott azt a csillagot.-mutatott fel az égre, láttam a szemem srakából izmos karjait megfeszülni, ahogy kinyújtotta a kezét- amíg azt ragyogni látod, én mindig ott leszek neked.-suttogta a fülembe, éreztem leheletét a nyakamon, az egész testem bizsergés járta át. Felé fordultam, átkulcsoltam nyaka körül a kezem, a homlokunkat összeérintettük, és egymás szemébe néztünk. -Nézd ott balra mellette a csillagot. Az vagyok én. Amíg a két csillag meg nem szűnik ragyogni, mi ott leszünk egymásnak.-mondtam, majd lassan megcsókoltam, és éreztem ahogyan ő is visszacsókol. Daviddel nem rég óta vagyunk együtt, de a kezdetektől fogva őrülten szerettük egymást. Apám szerint rossz hatással van rám , és nem való hozzám, de ezt ő nem értheti. A meghitt pillanat hirtelen félbeszakadt, mert már csak a hideget éreztem a bőrömön, az ő ölelése mellet. Fel akartam törni a felszínre, de ő csak tartott tovább, és felemelt. Beugrott velem együtt a vízbe. -Te nem vagy normális!-ordítottam, mert tudta, hogy utálom a vizet, mégis megtette. -Nyugi már!-ölelt át megint. Válaszul csak lefröcsköltem, mire ő is visszafröcskölt. Amikor meguntuk az úszkálást, kimentünk a partra, megszárítkoztunk, leterítette a száraz pulcsiját egy fa tövébe, leheveredett rá, a karomnál fogva engem is lerántott magához, majd a mellkasára hajtottam a fejem, éreztem a szívdobogását, a lélegzetvételeit, miközben ő a hátamat simogatta. Így aludtunk el ott, a tó mellett, egy fa tövében, együtt, mindenki mástól távol...